Tagszervezetek

HTBK Kovászna

Kovászna Kézdivásárhelytől 20 km-re délre, a Keleti-Kárpátok kanyarulatában, a Berecki-havasok lábánál fekszik. A várost a Kovászna-patak szeli ketté.

Nevét a Kovásznában található vizeiről kapta. Kovászna megyében számos gyógyvíz forrás található, melynek íze kissé keserűs. A megye neve a szláv eredetű kovászból eredeztethető, mely a kvas szláv szóból alakult ki, jelentése: keserű, utalva az itt található vizek ízére. Szabó Gyula (1914–1984) adatközlése szerint viszont Kó+vászna, azaz Kó nevű egyén (vitéz az egyik, mesterember a másik mondai magyarázat szerint) vásznairól (zászló vagy szövött vászon) kapta a nevét.

Története
1548-ban Kowazna néven említik. Kovászna az 1567. évi regestrumban[5] mint igen tekintélyes helység 61 kapuval van bejegyezve . 1840-ben vásártartási jogot kapott. 1756-ban, 1863-ban, 1869-ben, 1874-ben és 1887-ben tűzvész pusztította. Régi református temploma 1754 és 1764 között épült. Az 1802. évi földrengés annyira megrongálta, hogy le kellett bontani. A település világhírű klimatikus gyógyhely, üdülőváros, a határában fakad a legtöbb fajta borvíz Erdélyben. Közel 1500 különböző összetételű borvízforrása van. A fürdőélet az 1880-as években kezdődött, 1889-ben megalakult a fürdő részvénytársaság, a vajnafalvi Horgászkút vízét 1891 óta palackozzák. Számos szénsavas termálfürdője és mofettája van. A főtéren levő Pokolsár az egykori vulkanikus kitörés nyomán keletkezett szénsavas-sós ízű iszapvulkán volt. Mára egy kőmedencébe foglalt csendes fortyogó maradt belőle. Egykor hideg gyógyfürdőként használták. A 19. században több kitörését is feljegyezték. 1910-ben 5451 lakosából 4154 magyar, 1105 román, 92 rutén, 48 német volt. A trianoni békeszerződésig Háromszék vármegye Orbai járásához tartozott. 2002-ben 11 369 lakosából 7539 magyar, 3673 román, 117 cigány, 10 német volt. A 2011-es népszámláláskor mintegy 10 000 lakost jegyeztek fel, ebből 6368 magyar, 3176 román, 307 cigány, 7 német, a többi más nemzetiségű.

Kovászna Borkút